A bukovinai székelyek betlehemes játéka, a csobánolás, a Krisztus születését megjelenítő dramatikus szokás, eredetileg házaló népi színjáték, melynek mára főként színpadon, iskolákban, szabadtéren, vagy akár templomokban és egyéb helyeken bemutatott változata terjed.
A 10-12 szereplős játék résztvevői egy-két kivétellel mindenütt férfiak, fiúgyermekek. Míg régebben a házas emberek szokása volt, ma már főként a fiatalabb korosztály alkotja a csoportot, kiegészülve egy női kórussal, akik népviseletben kísérik a játékot. A vallásos jellege, adománygyűjtő és szórakoztató szerepe mellett az utóbbi évtizedekben a bukovinai székelységhez való tartozás kifejezése, a hagyományok éltetése a célja.
A székelyföldi eredetű karácsonyi népszokást a Bukovinában eltöltött másfél évszázad, majd a rövid bácskai tartózkodás alatt, végül 1945 után a mai lakóhelyén, Tolna, Baranya, Bács-Kiskun és Pest megye településein is megtartotta a közösség, mely mára annak szimbólumává vált. Ahogy a betlehemes játékának, úgy a történetének középpontjában is a szálláskeresés áll, hiszen a hagyományokhoz való ragaszkodásukról, erős összetartozás-tudatukról ismert népcsoport kétszázötven éves történelme alatt többször kényszerült arra, hogy szülőföldjét, lakóhelyét elhagyva újabb és újabb vidékeken találjon otthonra.
