Horváth Borbála höveji leány az 1850-60-as években Pozsony megyei Somorján járt, ahol
elsajátította az ottani hímzést. Hazatérve, hogy a Rábaközben gyakorolt lyukhímzést
változatosabbá tegye, megtanította szülőfalujában élő leányokkal és asszonyokkal.
Később, 1880-as esztendő körül jött egy újabb, máig élő díszítési forma, amikor a
virágminták közepén lévő lyukakat pókhálószerű, áttetsző beszövéssel töltik ki. Ezt nevezik:
pókozásnak. A lyukakat varrótűvel, vékony cérnával hálózzák be, ezért is nevezik
tűcsipkének. Akkor a legértékesebb egy kézimunka, ha sok a pókozás benne, illetve minden
virágmotívum belső térkitöltése más pókos bekötéssel készül. A höveji csipke színe fehér.
Mintarajzai, öltéselemei, pókozásai generációkon át öröklődtek. Régen a falu minden
asszonya és leánya varrta, mára a létszám megfogyatkozott. Sarkalatos feladat a helyi
identitás megőrzése. Védjük, óvjuk az élő höveji csipkevarrás hagyományát, mely a Magyar
Szabadalmi Hivatal határozata alapján Földrajzi Árjelző Oltalom alatt áll. 2014-től
Kiemelkedő Nemzeti Értéket képvisel.
