A rönkhúzás elterjedése történetileg a teljes magyar-osztrák-szlovén határtérségre jellemző. Olyan dramatikus népszokás, amelyet akkor gyakorolnak, ha a faluban farsang idején senki sem házasodik.
A rábavidéki szlovének rönkhúzása a magyar és az osztrák rönkhúzástól abban tér el, hogy szlovén és magyar nyelven beszélnek a résztvevők.
Ma is csak akkor tartják meg, ha tényleg nem házasodott senki farsang idején.
A szokás ezzel nem csak a nyelv megtartását segíti, az identitás megerősítésében is fontos szerepet játszik.
Célja az is, hogy házasodásra, családalapításra ösztönözze a fiatalokat.
Ez a mai társadalomban még fontosabb, mint régen. A szlovéneknél pedig az asszimiláció késleltetésének, a fennmaradás biztosításának is eszköze.
