A Békés megyei szűcsmesterség a 18. század első felében jelent meg szervezett formában, amikor megalakult az első céh (1727). A 19. században a megye gazdasági fejlődése kapcsán megnövekedett az igény a színvonalas lakáskultúra és a módosabb öltözködés iránt. A díszesen kivarrott ködmönök, subák elterjedt viseleti darabjai voltak Békés megye lakosságának.
A szűcsök által készített ködmönök nem hiányozhattak a férjhez menő lányok kelengyéjéből sem. Ornamentika és szabás tekintetében négy önálló szűcsközpont alakult ki Békés megyében – Mezőberényben, Szarvason, Tótkomlóson és Békéscsabán. A kiváló mesterek a szűcsközpontokra jellemző sajátos kompozíciót, díszítményt, színvilágot, szabásvonalat fejlesztettek ki, amelyek eltértek egymástól.
Az 1970-es években a Békés megyei kézművesek, öntevékeny csoportok nagy erőfeszítéseket tettek a ködmönök mintavilágának fennmaradásáért, mely ennek köszönhetően tovább él napjaink népi iparművészetében.
