A Kárpát-medencében a 19. század elejétől jól ismert húsvéti tojásdíszítési technika a tojásírás, azonban a tojás díszítésének szokása korábbi időkre nyúlik vissza.
A hímes tojás a kereszténység legnagyobb ünnepéhez kötődő szokástárgy, a feltámadás, a termékenység, az újjászületés egyetemes szimbóluma, egyben rituális funkciót is betölt.
A tojásírás jellemzően női tevékenység, a specialistáknak köszönhetően bizonyos földrajzi régiókban különösen gazdag és egyedülálló hagyománya alakult ki Magyarországon és a határon túli magyarlakta területeken.
Manapság néhány helyi hagyományt fenntartó népművész mellett elsősorban népművészeti körök, érdeklődő magánemberek, népi iparművészek a tojásírás örökségének fenntartói.