Szellemi Kulturális Örökség Magyarországon

Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (a továbbiakban UNESCO) 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt. 2014 októberéig 161 állam nyújtotta be csatlakozási szándékát, s került ezáltal az egyezményben részes államok sorába.

A szellemi kulturális örökség alapvetően szóban, tudásban, képességekben, szokásokban létező, és az élő közösségekhez kapcsolható kulturális gyakorlat. Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség, amelyet a közösségek állandóan újrateremtenek, közös identitást és folytonosság érzést nyújt számukra. Az egyezmény célja ezen közösségi gyakorlatok megőrzése, az önálló kulturális arculattal rendelkező közösségek identitásának megerősítése, ezáltal a kulturális sokszínűség kölcsönös elismerése, valamint a nem tárgyiasult és gyakran kihalással fenyegetett kifejezési formák jelentőségének tudatosítása, az ilyen örökség-elemek védelme.

A szellemi kulturális örökség többek között az alábbi területeken nyilvánul meg: a) szóbeli hagyományok és kifejezési formák – beleértve a nyelvet, mint az örökség hordozóját, b) előadóművészetek, c) társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események, d) a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és gyakorlatok, e) hagyományos kézművesség. Az egyezmény meghatározza, milyen lépéseket tesz a világszervezet a szellemi kulturális örökség védelme érdekében nemzetközi szinten. Három nyilvántartást indított útjára 2009-ben, amelyre az egyezményhez csatlakozott részes államok adhatnak be felterjesztéseket. A nemzetközi reprezentatív listán már négy magyarországi örökség is helyet kapott, 2009-ben a mohácsi busójárás, 2012-ben a matyó népművészet és egy közös felterjesztés révén a magyar solymászat. Ezenkívül 2011-ben a táncház módszer felkerült a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterére.

Magyarország 2006-ban a XXXVIII. kihirdető törvény megalkotásával lehetővé tette a dokumentum ratifikálását, melynek eredményeképpen hazánk harminckilencedikként csatlakozott az egyezményhez. Magyarországot a részes államok első közgyűlésén, 2006-ban, majd 2014-ben is megválasztották négy évre a Kormányközi Bizottságba. A kihirdető törvény értelmében annak megvalósításáért a kulturális örökség minisztere teszi meg a megfelelő intézkedéseket. Az egyezmény végrehajtását irányító akkori Oktatási és Kulturális Minisztérium (ma Emberi Erőforrások Minisztériuma) megbízásából 2009 áprilisától a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum koordinálja az egyezmény állami végrehajtásához kapcsolódó szakmai feladatokat, melynek során a múzeum szervezeti egységeként létrejött a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság.

A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény célja szerint a védőintézkedések részeként a részes állam azonosítja és nyilvántartja a területén található szellemi kulturális örökség elemeket. Ennek megvalósítása érdekében a kultúráért felelős miniszter felhívása alapján a Magyarországon élő közösségek, csoportok vagy egyének a saját szellemi kulturális örökségükként elismert elemeket javasolhatnak felvenni a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. A nemzeti jegyzéken szereplő szellemi örökség-elemek közül választják ki az(oka)t, amelye(ke)t Magyarország az UNESCO reprezentatív listájára évente egy alkalommal felterjeszthet.

A részes államoknak hat évente jelentéstételi kötelezettségük van az egyezmény országos megvalósításáról. Magyarország első hat évének jelentését itt találják.