A Gagaku a legősibb japán hagyományos előadóművészeti műfaj melyre hosszú lassú énekek és táncszerű mozdulatok jellemzőek.
Országszerte színházakban, a császári palota fogadásain és szertartásain adják elő, a három különböző művészeti ágazatot ötvöző műsort. Az előadás első részében, a Kuniburi no Utamai, hárfával és furulyával kísért, egyszerű koreográfiájú ősi japán dalgyűjteményt mutatják be. Azt követi a fúvós hangszereken előadott zene és rituális tánc mely az ázsiai kontinensről származik, de idővel japán művészek átvették és átdolgozták. Utamono az utolsó rész, amelyben japán népdalszövegekből és kínai költészetből merített vokális zene és tánc elemek fordulnak elő. Bár hosszú fejlődése során az adott politikai és kulturális korszakok változásai hatottak rá, de továbbra is folyamatosan hagyományozódik évszázados nagy múltú mestercsaládokról tanítványokra a Császári Ház Zenei Osztályán. A műfaj nem csupán fontos eszköz a japán önazonosságtudat és a társadalom saját történelme ismeretének megerősítésében, hanem példázza hogyan ötvözhető három külön kulturális ágazat folyamatos újra alkotással az idők során egy egyedülálló hagyománnyá.
