HU | EN
Sajó, a mángorló ló

Sajó, a mángorló ló
Múzeumok Éjszakája a pápai Kékfestő Múzeumban

2018. június 29. | kékfestő, múzeum, mángorló

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának igazgatója, dr. Csonka-Takács Eszter nyitotta meg a pápai Kékfestő Múzeum megújult mángorló helyiségét a Múzeumok Éjszakáján.

A Múzeumok Éjszakája országos rendezvénysorozat egyik kiemelkedő helyszíne a pápai Kékfestő Múzeum volt, ahol a program jelentős eseménye egy több mint 30 éve zárva tartó mángorlóként funkcionáló pincehelyiség állandó kiállításának megnyitója volt. Pályázati támogatással újulhatott meg a kékfestő Kluge család 18. századi alapokon nyugvó lómeghajtású mángorlóhelyisége, ahol az elmúlt 200 évben - egészen 1956-ig - „habosra, ropogósra” mángorolták, vagyis tömörítették, fényesítették a kékfestő kelmét. A kiállítást a múzeum néprajzosa, Reidmár Linda rendezte, a kiállítás építését pedig a múzeum restaurátora, Hauber János vezette.

A pápai Kékfestő Múzeum lójárgányos mángorlója egyedülálló az országban, és Európában is. Ez az egyetlen olyan kékfestéshez kapcsolódó monumentális ipari műemlék, amely eredeti helyén, a ma múzeumként üzemelő Kluge kékfestő műhelyben maradt fönn, működő állapotban. A mángorlás a kékfestő anyag készítésének 16. lépése, amikor a mintázás és a festés után simára és fényesre préselték az anyagot. A múzeumban is látható úgynevezett mángorló szekrényben 12 tonna kő biztosította a súlyt, amelyet bonyolult áttéleken keresztül lehetett mozgásba hozni. A mángorláshoz a 18. századtól vásározásból kiöregedett lovakat fogtak be, és bőr szemellenzővel takarták el szemüket, hogy könnyebben megszokják a körbejárást. Kisebb mennyiség mángorlása esetén azonban maga a mester hajtotta a szerkezetet. A Kluge-féle mángorlóhelyiségben az utolsó mángorlásra használt ló, a világháborút megjárt Samu volt, testében lövedékekkel. A 20. század elejétől a lóerőt felváltotta a gőzerő, illetve a gőzmeghajtású mángorló. A mai kékfestő műhelyekben viszont, a mángorló használata is ritkaságszámba megy: a kékfestők inkább kalanderrel simítják, vasalják kékfestő vásznaikat.

A pápai kékfestő Múzeum is szerepel abban a dokumentációban, amelyet 5 ország közösen nyújtott be az UNESCO-nak azzal a céllal, hogy idén novemberben a kékfestés hagyománya felekrüljön az Emberiség Szellemi Kulturális Örökség Reprezentatív Listájára.