Az ország legkeletibb területén, a Szatmár-Beregi Síkságon több száz éves múlttal rendelkezik a szilvalekvár-főzés hagyománya. Az egyedi lekvár-főzési technikához a régmúlttól egészen napjainkig szokások kapcsolódnak.
Az itt élők számára az ősi, ún. „Nemtudom" szilvafajta olyan természeti kincs, melynek meghonosodása a különleges földrajzi adottságoknak köszönhető. Az apró szemű, rendkívül ízletes gyümölcsből jellegzetes illatú és zamatú lekvárt készítenek szeptember elején. A munkafolyamat (verés, szedés, mosás, válogatás, ciberézés, sűrítés) reggeltől másnap reggelig is eltart. A több főt igénylő munka, illetve a hosszantartó készítésmód jó lehetőség a családok, rokonok, közösségek rendszeres összejövetelére, erősíti az összetartozás érzését, a lokális identitástudatot.
A ma „követelményeinek" megfelelően nem csak szűk berkekben hagyományozódik tovább a technika, a szokás, hiszen a szilvalekvár-főzés és a belőle készített termékek bemutatására programok, fesztiválok, turisztikai események épülnek.
A „Nemtudom" szilva e vidék lakóinak fontos gyümölcse, amiből olyan különleges lekvár készül, amely számos egészséges étel, finomság alapja, kiegészítője.
