A vőfélykedés élő hagyománya a magyar kultúra jellegzetes eleme, a 18. századtól napjainkig folyamatosan meglévő és minden történeti korszakban megújulni képes tradíció.
A népi kultúrában a házasságkötés szokásköréhez kapcsolódó esküvői és lakodalmi tisztségviselő, aki verses rigmusokkal irányítja a szertartásokat, köszöntőkkel emeli az életforduló rítusának ünnepélyességét, vezényli a lakodalmi étkezések rendjét és tréfás versekkel, játékokkal, énekekkel és táncos szokáselemekkel szórakoztatja a násznépet. Az európai műveltségben párhuzamait és előzményeit megtaláljuk a német és a szláv nyelvterületen egyaránt, de a magyar hagyományhoz hasonló gazdagságban és teljességben a vőfély tisztség más népeknél nem jellemző. Napjainkban több száz aktív (részben hivatásos, többségében félhivatásos) vőfély, és megszámlálhatatlan alkalmi (családtag, rokon, barát) vőfély tevékenykedik hazánkban.
