Az alpinizmus a hegycsúcsok és falak megmászásának művészete magas hegységekben, minden évszakban, sziklás vagy jeges terepen. Ez magában foglalja a fizikai, technikai és szellemi képességeket, valamint a megfelelő technikák, felszerelések és a rendkívül specifikus eszközök használatát, mint például a csákány és a mászóvas.
Az alpinizmus egy hagyományos, fizikai gyakorlat, amelyet egy olyan közös kultúra jellemez, amely a hegyvidéki környezet ismeretéből, a gyakorlat történetéből és a kapcsolódó értékekből, valamint sajátos képességekből áll. A természeti környezet, a változó időjárási viszonyok és a természet veszélyeinek ismerete szintén nélkülözhetetlen hozzá. Az alpinizmus esztétikai szempontokon is nyugszik: az alpinisták elegáns hegymászó mozdulatokra, a táj szemlélődésére és a természeti környezettel való harmóniára törekszenek. A gyakorlat az egyén elkötelezettségén alapuló etikai alapelveket mozgósítja, például úgy, hogy nem hagynak hátra senkit, és vállalják a segítségnyújtást egymással szemben. Az alpinista gondolkodásmód másik lényeges része a csapatszellem, amelyet az alpinistákat összekötő kötél képvisel. A közösség legtöbb tagja alpinista klubokhoz tartozik, amelyek az egész világon terjesztik az alpin gyakorlatokat. A klubok csoportos kirándulásokat szerveznek, terjesztik a gyakorlati információkat és hozzájárulnak a különféle publikációkhoz, amelyek az alpinista kultúra motorjaként működnek. A 20. század óta az alpesi klubok mindhárom országban jó kapcsolatot ápolnak a különböző szintű két- vagy háromoldalú találkozók révén.
