A dél-ciprusi Lefkara falujában a csipkekészítés hagyománya legalább a 14. századig nyúlik vissza.
A lefkarai csipke kialakulását a helyi hagyományok, az országot 1489-től uraló velencei udvaroncok és ősi görög és bizánci geometrikus minták befolyásolták. A csipke kézzel készül, mintái négy alapelemből tevődnek össze: a szegőöltésből, a vagdalásból, a laposöltésből és a tűcsipke szegélyekből. A csipkekészítés egyszerre művészet és közösségi tevékenység, s a mai napig a falu asszonyainak elsődleges elfoglaltsága. Csodálatos asztalterítők, szalvéták és kiállítási darabok kerülnek ki a kezük alól, miközben együtt ülnek és beszélgetnek a szűk utcákon vagy a fedett verandákon. A lányok kiskoruktól fogva találkoznak a csipkével, anyjuk vagy nagyanyjuk oktatja őket a tű és cérna használatára. Amikor alaposan elsajátította a mesterséget, a csipkekészítő saját képzeletére hagyatkozva tervez műveket, amelyek a hagyományt és saját személyiségét egyaránt tükrözik. A csipkekészítés a lefkarai asszonyok mindennapjainak központi eleme és identitásuk büszke jelképe. Ékes példája annak, hogyan lehet sokféle ráhatást el- és befogadni a saját kultúrába.
