A radif a perzsa zenei kultúra magvát képező iráni klasszikus zene hagyományos repertoárja.
Több mint 250 gushe-nak nevezett dallamegységet tartalmaz, melyek ciklusokba rendeződnek. A melodikus motívumok alatt egy modális szólam szolgál alaphangul. Bár a hagyományos iráni zene fő formája az előadó pillanatnyi hangulatából és a hallgatóságra való kölcsönhatásból kibontakozó improvizáció, a zenészek hosszú éveket töltenek a radif elsajátításával, hogy szert tegyenek az előadásaikhoz és a kompozícióikhoz szükséges zenei eszköztárra. A radif lehet vokális vagy instrumentális, számos, különböző előadói technikát igénylő hangszer alkalmazásával, például a tár és a szitár nevű hosszú nyakú lantféle, a szantur nevű citera, a kamanche nevű vonós hangszer és a ney nevű nádsíp. A perzsa zene esztétikai gyakorlatát és filozófiáját egyaránt megtestesítő radifot a mester szóban adja át tanítványának. A radif elsajátítása legalább egy évtizednyi odaadó munkát igényel, amelynek során a tanuló memorizálja a radif repertoárját, és önsanyargatásnak veti alá magát, hogy megnyissa szellemisége csatornáit. Ez a gazdag kincsestár képezi az iráni zene magvát, és tükrözi az iráni nép kulturális és nemzeti identitását.
