Dainichido Bugaku, újévi boldogságvarázsló szokás (Japán)
A legenda szerint a nyolcadik században a császári palota rituális táncát és zenéjét a bugakut vándorművészek csoportja adta elő az észak-japán Hachimantai városban, ahol éppen a Dainichido szentély helyreállításán dolgoztak.
A rituális tánc és zenei előadás elnevezése ugyan a történetből ered, de a hagyomány azóta lényegesen fejlődött és módosult a négy helyi közösségben: Osato, Azukisawa, Nagamine és Taniuchi, ahol a generációk közötti átörökítés még él az ősi szokás szerint. Minden január másodikán a közösség tagjai az erre a célra fenntartott helyekről a szentélyhez vonulnak, ahol hajnaltól délig kilenc szakrális tánccal boldogságért fohászkodna az újesztendőben. Néhány táncban különböző maszkokat használnak, például a képzeletbeli shishi oroszlán-jellegű mitikus alakjáét, némelyikben pedig gyermekek táncolnak négy közösség helyi változatának megfelelően. A hagyomány megőrzése és évenkénti előadása elmélyíti mind a rítusban résztvevők mind a megtekintésére összegyűlt helyi lakosok közösséghez való tartozás tudatát. Bár a tizennyolcadik század végén közel hat évtizedig abbamaradt a gyakorlat, a Hachimantai város lakossága büszke a hagyomány újraélesztésére, mely azóta ismét az összetartozás spirituális magja.
