Hagyományos zene és tánc gyakorlata Setesdalban, játék, tánc és ének (stev/stevjing)
Hagyományos zene és tánc gyakorlata Setesdalban, játék, tánc és ének (stev/stevjing) (Norvégia)
Setesdalban a hagyományos zene és tánc gyakorlatában, a játékban, a táncban és az éneklésben (stev / stevjing) a tradicionális tánc és a zene együttesen kapcsolódik össze, összefonódva a társadalmi kontextusban.
A dallamokat a „gangar” tánc alapján nevezik el, amelyek többnyire táncos dallamok; a „stev” elnevezésű dalok dallamait hangszereken játsszák, a dalszövegek gyakran a hagyomány gyakorlóinak táncát vagy játékát írják le. A „stev” -et gyakran a tánc és a zenélés közötti intervallumban adják elő, egy, kettő vagy több énekes énekel egymással párbeszédben, amelyet „stevjing” -nek neveznek. A dalszövegek négysoros történetet mesélő versekből állnak. A táncot egy, vagy több párt járhatja az óramutató járásával megegyező irányban, táncpartnerek cseréjével, akár mérsékelt, akár intenzíven, erőteljes módon. A zenét a „Hardanger” hegedű, a norvég nemzeti hangszer, és a doromb játéka szolgáltatja. A Setesdal a 18. századra vezethető vissza, azóta az átadása folytonos. Folyamatosan fejlődik, új dalszövegek születnek a hagyományos „stev” dallamokra, illetve új dallamokat is kitalálnak. Az elem megtanulásának fő módszere továbbra is a hagyományos átadási formákban valósul meg, vagyis a társadalmi összejöveteleken, a felnőtt szakértőktől a fiatalabb generációkig.
