Aşıklık, a vándor énekmondók hagyománya (Törökország)
Az âşıklık vándor énekmondó hagyományt az ún. âşık, a hőskölteményeket író vándor énekesek őrzik Törökországban.
A hagyományos viseletbe öltözött âşıkok pengetős, hosszúnyakú lantjukkal, a sazzal gyakori előadóművészei esküvőknek, kávéházaknak, nemzeti ünnepségeknek, fesztiváloknak. A hagyomány hivatásszerű művelésére álmukban megszólított âşıkok hosszú éveken keresztül sajátítják el a mesterség alapjául szolgáló dalok, szövegek, mesemondás valamint pengetős és ütős hangszerjáték művészetét mesterüktől. Általában a szerelemi tematikájú, rímbeszedett, szótagolt metrumú verseiket négysoros versszakkal zárják, amiben elhangzik a lantos álneve (Mâhlas). Improvizált, népmesékkel és találós kérdésekkel tűzdelt előadásaikkal, valamint más âşıkokkal együtt szellemes verbális viadal formájában próbára teszik kreativitásukat. Az ügyesség bizonyítására gyakran tűvel támasztják ki ajkukat rákényszerítve magukat a B, P, V, M, és F hangok kerülésére. Az âşıkok közösségek közötti állandó utazásai miatt fontos szerepük van a kulturális értékek, gondolatok közvetítésében, terjesztésében. Elősegítik a társadalmi párbeszéd élénkülését aktuális társadalmi témájú és a politikát pellengérező verseléssel. Lakodalmak alkalmával oktató, útmutató szerepet tölt be az âşık. E művészet a török irodalmi kultúrából és helyi közösségekből egyaránt merít és gazdagítja is azt.
