A hagyományos török íjászat magában foglalja az évszázadok során kialakult elveket, rituálékat és társadalmi gyakorlatokat, a hagyományos felszerelés kivitelezését, az íjászatra való nevelést és a lövési technikákat. A hagyományos török íjászat különféle módszereket foglal magába, amelyeket gyalog vagy lóháton gyakorolnak.
A hagyomány őrzői és a gyakorlói egyénileg vagy csoportosan edzenek képességeik fejlesztése érdekében. Egyénileg nyilaznak, illetve részt vesznek versenyeken és ünnepi rendezvényeken. A hagyományos íjászat felszereléseinek kivitelezése az elem kulcselemét jelenti. A felszerelés nyers alapanyagokból készül, például olyan magas területekről származó fákból, amelyek bizonyos éghajlati viszonyok között cseperednek, továbbá természetes ragasztókból, szarvakból, inakból, selyemből és bőrből. A kézműveseknek tehát széleskörű ismeretekkel kell rendelkezniük a természetről, ideértve a növényeket, az állatokat és az éghajlatot. Az íjászat felszereléseit általában kalligráfia, intarzia vagy különböző motívumok díszítik.
A hagyományos íjászat felszerelésének készítésével foglalkozó kézművesek szintén fontos szerepet töltenek be az elem megőrzésében, azzal, hogy a mester átadja tudását a tanoncnak vagy az önképzés által. Az utóbbi években jelentősen megnőtt a női íjászok és gyakorlók száma, valamint jelentősen megnőtt az íjászattal foglalkozó nem kormányzati szervezetek száma Törökország különböző régióiban. A hagyomány őrzői és gyakorlói biztosítják az elem folyamatos életképességét azáltal, hogy mindig az aktuális körülményekhez igazítják azt.
