HU | EN
Mongólia: Teveszelídítési szertartás

Mongólia: Teveszelídítési szertartás

A mongol pásztorok egyfajta szelídítő szertartást hajtanak végre, hogy bátorítsák a nőstény tevéket, fogadják el az újszülött borjúkat vagy fogadják be az árvákat. Az anyához kötik a borjút és az énekes monoton éneklésbe kezd, amit gesztusokkal kísér.

A dallam az anyateve viselkedése szerint változik, mely viselkedés kezdetben lehet agresszív de az éneklés lassan rábírja őt a borjú elfogadására. A rituáléra általában hajnali vagy szürkületi időben kerül sor és olyan tapasztalt személy végzi, aki nemcsak a tevegondozásban jártas, hanem tehetséges az éneklésben és a zenében egyaránt, tud lovagolni, hegedűn vagy furulyán játszik. A legtöbb női pásztor részt vesz a szelídítési technikákban és eljárásokban, de amikor egy zenész vagy énekes sem elérhető a helyi közösségen belül, szakmabeli szelídítőket hívnak, hogy hajtsák végre a rituálét. A rituálé maga is mint egy szimbolikus közvetítő, hozzájárul a nomád családok és közösségeik közötti társadalmi kötelékek létrehozásához és ápolásához. Az idősebb generáció adja át a fiatalabbnak a nevelés során. A szokás változik a társadalomban és kulturális környezetben, és bár vannak negatív hatásai, de életképes. Ma, a motorkerékpárokat részesítik előnyben a tevékkel történő közlekedéssel szemben, és a növekvő elvándorlás a városokba csökkenti a fiatal pásztorok számát. Ezért a hordozók száma rohamosan csökken és az új generáció elveszti kapcsolatát a hagyományos pásztorélettel és gazdálkodással.