Az UNESCO reprezentatív listájára a Részes Államok javasolnak felterjeszteni elemeket. Minden év március 31-ig kell benyújtani a jelölést, amelynek része az angol nyelven kitöltött jelölő nyomtatvány, 10 darab jelenkori fotó és egy 10 perces film.
Emellett mellékelni kell az érintett közösség hozzájáruló nyilatkozatait is, valamint ismertetni kell, hogy az örökségelem szerepel a nemzeti nyilvántartásban is.
Az értékelési folyamat egy éven keresztül tart, a két magyar felterjesztés a 2012 őszén Indonéziában megrendezendő Kormányközi Bizottsági ülésen kerül értékelésre.
Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján jelenleg 232 elem található. Ezek közül 90-et Az emberiség szájhagyományozó és szellemi örökségének mesterművei listáról emeltek át 2008-ban, majd 76 elemmel bővittettek az Abu Dhabiban tartott negyedik kormányközi ülés döntése alapján. A következő ciklusban, 2010-ben a Nairobiban (Dél Afrikai Köztársaság) további 47 elem felvételét hagyták jóvá.
A reprezentatív listán mostanáig egy elem, a Busójárás Mohácson szerepel, melyet 2009-ben vettek fel a nemzetközi jegyzékre.
A szellemi kulturális örökség egyezmény magyarországi végrehajtásának gyakorlatában a részes állam a III/11/b. cikkely értelmében a közösségeket bevonja az örökség azonosításának és meghatározásának folyamatába. A nemzeti nyilvántartás kiépítése és folyamatos bővítése az érintett közösségek által tett javaslatok alapján történik. Ennek módja az UNESCO listákra történő felterjesztésekhez hasonlóan dokumentált jelölések készítése és benyújtása a közösségek részéről a nyilvántartást gondozó intézmény számára. Ezek után kerül sor azok formai és szakmai értékelésére, majd a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottsága által javasolt döntés miniszteri jóváhagyását követően kerül fel az elem az adott listára. A nemzeti bizottság javasolja azt is, hogy mely elemeket terjessze fel Magyarország az UNESCO listáira.
Magyarország 2008-ban hozta létre a Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékét. A jegyzéken jelenleg 8 magyarországi elem szerepel, közöttük a „Matyó örökség" és a „Magyar solymászat" című is. Ezek felvételét a nemzeti jegyzékre 2010. szeptember 17-én a kulturális örökségért felelős miniszter ünnepélyesen kihirdette.
A nyilvántartás korlátozás nélkül hozzáférhető a nemzeti jegyzék gondozását ellátó intézmény, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága által létrehozott honlapon. A nemzeti jegyzék eddig felvett elemeit az igazgatóság nyomtatott brossúrában is közzé tette, magyar és angol nyelven egyaránt.
A nemzeti jegyzéken szereplő minden elem teljes felterjesztési anyaga (jelölő nyomtatvány, fotók, film) magyar nyelven, rövid összefoglalója pedig angolul elérhető a fent megadott webcímen.
Matyó örökség: hímzés, viselet és folklór egy hagyományos közösségben (Matyó Heritage: Embroidery, Costumes and Folklore of a Traditional Community)
A matyó örökség a matyó néprajzi csoport ma is élő, hagyományos kultúráját jelenti, melyet meghatároz az érintett közösség jellegzetes stílusú, színes népművészete, egyedi viselete, valamint erős vallásossággal átszőtt kulturális identitása.
A matyóság a Magyarország észak-keleti részén fekvő Mezőkövesd városának és környékének magyar lakossága. A matyó néprajzi csoport kulturálisan elkülönül környezetétől: református közegben római katolikus vallású szigetet alkot. Népművészete és viselete karakterisztikus, az idők során országosan is ismertté, sőt világhírűvé vált.
A matyó népművészet jellemzője a 19. század végén kialakult virágos, térkitöltő hímzés, melyet használati és díszítő funkciójú textileken alkalmaznak. A virágminták, főleg a "matyórózsának" nevezett motívum más kézműves tevékenységekben, főként az önálló népművészeti ággá váló bútorfestészetben is főszerepet kap. A jellegzetes matyó stílusú hímzés a polgári hatást tükröző viselet egyik fő alkotóeleme, melyet manapság a hagyományőrzés alkalmain és a matyó közösség reprezentálásaként hordanak. Az érintett közösség fontosnak tartja a helyi szokások megtartását, felelevenítését. Ilyen esemény például a húsvéti locsolás, a matyó lakodalmas és a helyi templom búcsúja ("szívbúcsú"), melyek egyben az identitás megerősítésének, az örökség láthatóvá tételének (visibilty) és jelentősége tudatosításának (raising awerness) kiemelkedő alkalmai.
A matyó örökség fennmaradását és közismertté tételét a népművészet és a folklór hagyományának megőrzéséért létrejött helyi civil szervezetek és intézmények biztosítják, melyeknek több száz aktív tagja van. Ezen egyesületek a hímzés és motívumrajzolás tudását továbbadó hímzőkört, a viselet-, zene- és tánckultúrát átörökítő néptáncegyütteseket, pávaköröket, színjátszó csoportokat, valamint kézműves alkotóházakat hoztak létre és működtetnek. A közösség mások számára is élményszerűen mutatja be sajátos kultúráját a védetté nyilvánított, autentikus népi építészeti jegyeket viselő "Hadas" városrészben, mely a matyóság jellegzetes településszerkezetét őrzi. A kézműves műhelyekben, közösségi intézményekben mesterségbemutatókat, kiállításokat, alkotótáborokat, táncos esteket, népzenei koncerteket tartanak.
A matyó örökség 2010-ben került A szellemi kulturális örökség nemzeti jegzékére.
Solymászat mint az emberiség élő öröksége (Falconry, a living human heritage)
A solymászat olyan életformát és közösséget jelent, amelynek a középpontjában a ragadozó madárral való vadászat áll. Részét képezi a ragadozó madarak és a természet szeretete, a vadászat ismerete ugyanúgy, mint a vadászmadarak betanítása, tenyésztése, felnevelése, továbbá a tradicionális solymászati felszerelések elkészítése, használata, a történelmi solymászmúlt feltárása, hagyományainak ápolása, a szemléletformálás és tanítás, valamint a solymászati tudás átadása.
A solymászat része rendezvények szervezése és megtartása, közösségépítés, helyi közösségek bevonása a solymászatba, továbbá a solymászat képviselete hazai és nemzetközi rendezvényeken.
A solymászat Eurázsia jelentős részén több ezer évre visszatekintő hagyomány, s az ebből gyökerező magyar solymászat a magyarság kultúrájának szerves része. Végigvonult egész történelmén, királyok, uralkodók űzték, híres solymászok segítségével. Európában kiemelkedő és meghatározó szerepet töltött be Magyarország a solymászatával, egészen a XVII. századig. Ettől kezdve átalakult, és mint különleges vadászati mód maradt fenn napjainkig. A Magyar Solymász Egyesület és tagjai szerte az országban folytatják, ápolják ezt a továbbélő hagyományt. A solymászközösség folyamatosan fejlődik, taglétszáma gyarapodik, szervezettsége, elismertsége (nemzetközileg is) egyre magasabb szintű.
A magyar solymászat 2010-ben került A szellemi kulturális örökség nemzeti jegzékére.
Az UNESCO egyezmény magyarországi
szakmai koordinálásáért felelős intézmény:
Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság
