A világszerte ismert tangó argentin és uruguayi tánchagyományból ered. A Rio de la Plata-medencében lévő Buenos Aires és Montevideo szegényebb urbánus rétegeiben fejlődött ki.
Ebben a térségben az európai bevándorlók, az afrikai rabszolgák leszármazottai, valamint az őslakos kreol népesség szokásainak, rítusainak és hitvilágának ötvözetéből sajátos kulturális identitás alakult ki. A tangó zenéje, mozgáskultúrája és költészete ennek az identitásnak egyik legjellegzetesebb és széles körben ismert kifejezésmódja. Nemcsak megtestesíti, de serkenti is a kulturális sokszínűséget és a kultúrák közötti párbeszédet. A tangót Buenos Aires és Montevideo hagyományos tánctermeiben mai is táncolják, és ápolják hagyományát. Innen terjed a világ minden tájára a helyi közösségek szelleme, folytonosan alkalmazkodva az új körülményekhez és a változó időhöz. A helyi közösségeket ma is zenészek, hivatásos és amatőr táncosok, koreográfusok, zeneszerzők, szövegírók és a művészet tanárai alkotják, akik a tangó nemzeti népművészet mestereivel együtt ennek a kultúrának a megtestesítői. A tangó szerves részévé vált a két ország nemzeti ünnepeinek, tükrözve e közkedvelt városi zene elterjedtségét és országos népszerűségét.
