Datolyapálma, tudás, készségek, hagyományok és gyakorlatok
Datolyapálma, tudás, készségek, hagyományok és gyakorlatok
A transzhumáló pásztorkodás a vándorpásztorkodás egy fajtája, amely során a szezon függvényében terelik az állatokat a Földközi-tenger és az Alpok vándorlási útvonalai mentén. Minden évben tavasszal és ősszel több ezer állatot vezetnek a pásztorcsoportok kutyáikkal és lovaikkal együtt állandó útvonalaikon a két földrajzi és éghajlati régió között, hajnaltól estig.
Sok esetben a pásztorok családja is utazik az állatállománnyal. A vándorlás két általános típusa különböztethető meg: horizontális transzhumálás, sík régiókon, fennsíkokon; és vertikális transzhumálás, jellemzően hegyvidéki régiókban. A transzhumálás alakítja az emberek, az állatok és az ökoszisztémák közötti kapcsolatokat. Magában foglalja a közös rituálékat és társadalmi gyakorlatokat, az állatok gondozását és tenyésztését, a föld, az erdők és a vízkészletek kezelését, valamint a természeti veszélyek kézben tartását. A transzhumáló pásztorok alapos ismeretekkel rendelkeznek a környezetről, az ökológiai egyensúlyról és az éghajlatváltozásról, ugyanis ez az egyik leginkább fenntartható, leghatékonyabb állattenyésztési módszer. Különleges készségekkel rendelkeznek mindenféle kézműves és élelmiszer-előállítással kapcsolatban is. Az ünnepségek tavasz és ősz során jelzik a vándorlás kezdetét és végét. A hagyomány gyakorlói ekkor megosztják a táplálékukat, rítusaikat és történeteiket, valamint bevezetik a fiatal generációkat a gyakorlatba. A főpásztorok napi tevékenységeik révén adják tovább sajátos tudásukat a fiatalabb generációknak, biztosítva ezzel a gyakorlat folyamatos életképességét.
