Dominikai Bachata zene és tánc egy táncos, zenés kifejezési forma, mely a ritmikus bolero és más afro-antillai műfajok, például a Son, a Cha-cha-cha, a Merengue stb. egyesítéséből származik. A dominikai emberek a Bachatát népi kulturális megnyilvánulásnak tekintik, mindenütt jelen van, a közösségi ünnepségeken és társadalmi összejöveteleken.
Általában a Bachata dalszövegei a szeretet, a szenvedély és a nosztalgia mély, zsigeri érzéseit fejezik ki. Etimológiai szempontból az afrikai eredetűnek vélt „bachata” kifejezés eredetileg élénk összejövetelekre vagy partikra utalt, nem pedig kifejezetten zenei műfajra. A Bachata előadásához hagyományosan kis zenészcsoport szükséges, akik egy vagy két gitárt használnak vezető hangszerként (manapság széles körben használnak elektromos gitárokat), valamint egy ütőhangszert, amely bongókból, maracákból és guiroból áll, basszus kíséretében. A zene, ritmusonként négy ütemű és általában az egyik zenész a vezető énekes. A Bachata tánca szintén nagyon szenvedélyes, egy pár táncát érzéki csípőmozgás és egyszerű, nyolclépéses felépítés jellemez. Mivel ez az elem a Dominikai Köztársaságban minden hagyományos ünnepség szerves része, a táncot fiatal kortól spontán módon tanulják meg, de több mint száz akadémia, stúdió és iskola is foglalkozik a tudás átadásával.
