Az ír hárfajáték az ír sziget népének identitása középpontjában van. A hárfa Írország nemzeti szimbóluma és több mint 1000 éve játszanak rajta; harangszerű hangja és zenéje elbűvöl mindenkit, aki hallja.
Az ír mitológiában, a folklórban és az irodalomban ünnepelt hangszer. Manapság az egyetlen darab fűzből vágott huzallal húrozott hárfa helyett, amelyeken a körmökkel játszottak, a legtöbb kortárs hárfát különféle típusú kemény fafajtákból készítik bél- vagy nylon húrral és ujjhegyekkel játszanak rajta. Akadnak férfi hárfajátékosok, túlnyomó többségben azonban a nők, a lányok és a gyermekek az elsődleges gyakorlói. A kapcsolódó készségek hallás útján és / vagy jelöléssel adódnak tovább a művészi zenei stílusban. A korai huzalhúros hárfa kortárs exponensei az értékes zenei örökség hordozói. A kortárs bélhúros hárfások megőrizték a régi repertoárt és biztosítják a folytonosságot, miközben reagálnak a változó hárfa stílusokra is. Az elmúlt hatvan évben a hárfajáték iránti érdeklődés újjáéledt, mivel a hárfa szerepét egyre inkább értékelik az ír identitásban, a nyelvben és a kultúrában. A hordozók és a gyakorlók jelenleg 1500 körül vannak, de ez a szám folyamatosan növekszik. A hárfajáték segített az embereknek magukévá tenni a sokféleséget és a hidak megosztását.
