A Karagöz egy török árnyjátékforma, melyben egy tasvirnak nevezett teve- vagy ökörbőrből készült pálcika végére rögzített figurákat fényforrás előtt mozgatnak, minekl folytán ezek árnya a kifeszített vászonra vetítül.
A játék a vászonra kivetített elbeszélővel kezdődik, aki bevezeti a jelenet történetét, fő vonulatát majd éles sípszóra eltűnik, teret adva a fő előadásnak; az énekkel, tamburin zenével, versmondással, mítoszokkal, nyelvtörőkkel, és találós kérdésekkel tarkított produkciónak. A rendszerint komikus históriákban Karagöz és Hacivat jelennek meg főszereplőkként sok más egyéb figurával együtt, mint például Kantocu az éjszakai énekesnő, és Hokkabaz az akrobata bűvész akik szóviccekkel és a regionális dialektusok kifigurázásával szórakoztatják a közönséget. A bábok mozgatását a vezető művész, a hayali végzi, de gyakran segítségére van egy-két gyakornok-asszisztens a bábok megalkotásában és a műsor zenei kíséretében. A széles körben elterjedt mulatság egykor kávéházakban, parkokban, köztereken adták elő különösen a ramadán szent hónapjában és körülmetélési lakomákon. A Karagöz manapság leginkább iskolákban, színházakban, és nagyobb városok bevásárlóközpontjaiban látható ahol a mai napig óriási közönségeket vonz. A Karagöz-hagyomány a szórakoztatáson keresztül erősíti a kulturális azonosságtudat érzetét és közelebb hozza az embereket egymáshoz.
