A Mevlevi Sema szertartás (Törökország)

A mevlevi aszkétikus szúfi rendet 1273-ban Konyában alapították, ahonnan fokozatosan az egész Oszmán Birodalomban elterjedt.

A Mevlevik forgó, kerengő táncukról ismertek. Néhány órás, ajánlott böjtöt követően a táncosok bal lábuk körül kezdik a forgást rövid fordulatokkal, jobb lábukat használva a bal körüli forgáshoz. A kerengő teste hajlékony kell legyen, szemei nyitva vannak, de tétova tekintete előtt a képek elmosódottakká és elfolyóvá válnak. A táncszertartás, vagy szema alatt adott zenei repertoár, az ún. ayın hallható. Ez vokális és instrumentális kompozíciók négy tételén alapul, melynek előadásához legalább egy énekes, egy ney-en játszó fuvolás, egy dobos és egy cimbalmos szükséges. A táncosok korábban 1001 napos képzést kaptak a mevlevi-házakban (mevlevihane), ahol etikáról, magatartási kódokról és hitről tanulnak gyakorolva az imádságot, vallásos zenét, a költészetet és a táncot. Ez után a képzés után a rend tagjai maradnak, de visszatérnek munkájukhoz és családjukhoz.
A szekularizációs törekvések eredményeként 1925-ben az összes mevlevihane-t bezárták. A török kormányzat az 1950-es években kezdte ismét engedélyezni az előadásokat, de csak a nyilvánosság előtt. A korlátozásokat az 1990-es években enyhítették. Néhány magáncsoport a szema ünnepség eredeti szellemiségének és belsőséges jellegének helyreállításán fáradozik. Ugyanakkor a harminc év alatt a hagyományt titokban gyakorolták, átörökítése inkább a zenére és a dalokra összpontosított, mint a spirituális és vallási tradíciókra, így megfosztotta az előadást vallási jelentőségétől. Ennek következtében számos szema szertartást már nem hagyományos kontextusában adnak elő, hanem turisztikai célból, illetve rövidítették és egyszerűsítettek rajtuk, hogy megfeleljenek a kereskedelmi követelményeknek.