Kosiv festett kerámia hagyománya - amely edényeket, ünnepi tárgyakat, játékokat és csempéket foglal magába - a 18. században alakult ki, és a 19. század közepén érte el aranykorát.
A termékeket helyi szürke agyagból készítik, krémes textúrájú fehér agyaggal öntözik; száradáskor egy fémpálcával karcolásos technikával kontúrrajzot alakítanak ki. Ezután égetik őket és fém-oxidokkal festik, hogy elnyerjék hagyományos zöld és sárga színüket - ez a kerámiák nélkülözhetetlen tulajdonsága. Időnként a mesterek hozzáadnak egy kis kobaltot, de nem annyit, hogy elveszítsék a hagyományos színezésüket. Az égetés során a zöld festék elterjed, így alakul ki az az akvarellhatás, amelyet általában „könnyeknek” neveznek. A Kosiv kerámia fő jellemzője a díszítés figurális kialakítása. A motívumok a huculok történelmét, életét, szokásait, hiedelmét és az őket körülvévő természetet ábrázolják. A kerámiákat a mindennapi életben használják, gyakorlati és művészi értéket egyaránt képviselnek. A mesterek családi műhelyekben és kis kézműves műhelyekben dolgoznak, a gyakorlat identitásjelző és jelképe a közösséghez való kapcsolódásnak. A Kosiv felsőoktatási intézmény Művészeti Kerámia Tanszéke biztosítja a mesterek és a hagyományőrzők generációinak folytonosságát és különös felelősséggel tartozik a hagyomány fenntartásáért, megőrizve a hagyományos technológiai fogásokat (fazekas kerekek, agyag, szerszámok és fazekaskemencék).
