A candombe dobokat vasárnaponkon és más ünnepi alkalmakon szólaltatják meg. Hangjuk pezsgő élettel tölti meg Dél-Montevideo afrikai bevándorlók leszármazottai által lakott Sur, Palermo és Cordon kerületeit. Az emberek köztereken rakott tüzeknél gyűlnek össze, hogy behangolják a dobokat és beszélgessenek az ilyenkor szokásos felvonulás kezdete előtt.
A dobos felvonulást a közösség legelismertebb dobos családjai vezetik, akiknek tagjai több nemzedéken keresztül bizonyították tudásukat. A többi hivatalos dobos sorba rendeződve követi őket és közben csatlakoznak hozzájuk a nem hivatalos táncosok, dobosok és egyéb résztvevők, a lakosok velük együtt masíroznak vagy az erkélyekről nézik az eseményeket. A legnagyobb, legmélyebben hangzó dob a piano, hangja eltérő és megkülönböztethető a három kerületben, így az egyik vagy másik kerület candombe felhívása valamint az arra adott válasz egyszerre egyesíti a kerületeket és kifejezi egyéni identitásukat. A candombe hagyományát az afrikai gyökerekkel rendelkező családokban őrzik, mely a társadalmi ellenállás egy kifejezése, de az uruguayi zene ünnepe. Egy kollektív közösségi gyakorlat, ami szerves része lett a három kerület kultúrájának. Kiemelt ünnepeken továbbra is hazacsalogatja az elszármazottakat a candombe történelmi központjába.
