A Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19 – Torino, 1894. március 20.) tevékenységéhez, utóéletéhez és nevéhez kötődő magyarországi Kossuth-kultusznak különleges, semmihez sem hasonlítható fejezete alakult ki Cegléden.
A hagyomány megszületése 1848. szeptember 24-hez, Kossuth ceglédi toborzóbeszédjének napjához kötődik, folytatódott 1867. évi ceglédi díszpolgárrá választásával, a vele levelező ceglédi híveivel, az őt 1877. január 24-én személyesen meglátogató ceglédi 100-as küldöttséggel és az útról szóló évenkénti megemlékezésekkel. Kiegészült mindez a Kossuth-szobor 1902-es felállításával, Kossuth Múzeum 1917-es megalapításával, a Kossuth-emléktáblák, emlékhelyek folyamatos felavatásával, intézmények, közösségek, közterületek „Kossuth” névre keresztelésével. A városnak saját Kossuth-ünnepei voltak: január 24-én és szeptember 24-én kívül megemlékeztek Kossuth halálának évfordulójáról (március 20.) és névnapjáról is, az 1990-es évektől pedig „Kossuth-toborzónak” nevezik a legnagyobb ceglédi fesztivált. Az országban itt jelent meg a legtöbb Kossuthról szóló kiadvány és 1923 óta folyamatosan van az életét bemutató kiállítás, olykor egy időben több helyen is.
Cegléd Kossuthoz való kötődése többrétegű és erős; nemcsak a közéletben és a köztereken látható hosszú idő óta, hanem a ceglédiek magánéletében is jelen van, családi történetek, emléktárgyak, fotók, hagyományok formájában.
A Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya minden korban büszkén vállalható, tiszteletet ébresztő, páratlanul gazdag, közösségteremtő hagyományt jelent a városban; közös, a különböző vélemények és érdekek egyeztetésére szolgáló fórumot és az összetartozás élményét. A „Cegléd Kossuth városa” szófordulattal összefoglalható tradíció a demokratikus jogok és a polgári kötelességek örökké időszerű, elválaszthatatlan kapcsolatára figyelmeztetik a városlakókat.
