Napjainkban a lipicai a világ kis létszámú exkluzív lófajtái közé tartozik. A fajtát megalapozó ménest a 16. században a Trieszt melletti karszt fennsíkon, a mai szlovéniai Lipicán alapították, melyet a napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítettek.
A lipicai fajtatiszta tenyésztése több mint 430 éve ugyanazon tenyésztési elvek alapján történik. Ennek köszönheti egységes megjelenését, szervezeti szilárdságát, alkalmasságát katonai, polgári és mezőgazdasági használatra, napjainkban pedig a lovassportokra.
Jelentős szerepe van a nemzetközi eredményekben kiemelkedő magyar fogathajtásban és a díjlovaglásban is. A lipicai ló megjelenik az előadóművészetekben is, például a szabadidomításban és a lovasszínházakban. A lipicai lovakat országszerte számos magántenyésztő tartja, a központi génállomány az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad tenyészetében található, amely emellett gyakorlati oktatási helyszínként és kutatási területként is szolgál.
