Az úrihímzés hagyománya és kortárs hímzőműhelyekben való továbbélése
Az úrihímzés hagyománya és kortárs hímzőműhelyekben való továbbélése
Az úrihímzés a 16. század derekán kialakult egyedülálló magyar hímzőstílus. Jellegzetességei a sajátos öltéstechnika, a finom alapanyag, hímzőfonál, a nyugati és keleti hatásokat magába foglaló összetett mintakincs.
Nemesi, főúri udvarházak ünnepi textíliái és egyházi, jellemzően a református egyház liturgikus textiljei készültek ezzel a technikával. Az úrihímzés a II. világháborút követően, a népművészet feldolgozására irányuló amatőr népművészeti-szakköri mozgalom során értékelődött fel. Ebben az időszakban az úrihímzés hagyományát a Tállyai Díszítőművészeti Szakkör elevenítette fel. Azóta számos hímzőkör, iparművészeti tárgyalkotó élteti az úrihímzés hagyományát.
