A magyar népi vonós zenekari formáció élő hagyománya

A magyar hangszeres népzenei hagyomány egyik meghatározó formációja a vonószenekar. Eredete a kamarazenekarok kialakulásáig vezethető vissza.

Az alapvetően vonós formáció felállása régiónként és koronként változott, azonban a hegedű–brácsa–bőgő alapfelállás, esetenként annak egyes tagjait megkettőző, vagy egyéb vonósokkal bővített, illetve cimbalommal és rezgőnyelves fafúvósokkal (tárogató, klarinét) egészül ki.

A magyarországi táncházmozgalom hatására az 1970-es évektől új lendületet kapott a vonós formáció hagyománya. Egyre többen keresték fel a még működő tradicionális vonósbandákat, a zenei központokat, hogy rögzítsék, elsajátíthassák tudásukat.

A gyűjtött audiovizuális anyag és a hagyományos zenészekkel való találkozás meghatározó eleme a tudás átadásának. Ezenkívül a közoktatás, a zenei fesztiválok, táncházak és a tehetségkutató versenyek is lehetőséget biztosítanak a hagyomány továbbélésének.

• Jelölő nyomtatvány »
• Képgaléria »
• Videó »